Ráduly János folklorista régóta foglalkozik rovásírással, az utóbbi években meglátásait rendszeresen közölte is. Ezekből állt össze Titkok a rovásírásban című kötete. A kötet alcíme: Adalékok rovásírásunk ismeretéhez. A Romániai Magyar Szóban, a marosvásárhelyi Népújságban, a Művelődésben és a korondi Hazanézőben közölt cikkek több olyan felirattal foglalkoznak, amelyek az utóbbi években kerültek a kutatók figyelmébe. A szerző kiemelte, hogy 1990 előtt 14 rovásfeliratról tudtak Erdélyben, 14 év alatt számuk több mint negyvenre emelkedett. Több felirat (alsószentmihályi, vargyasi, székelydályai, berekeresztúri) olvasatát is megadja, illetve másokat ismertet: 1998-ban Székelykeresztúron egy kályhacsempén felfedezett vegyes (latin és rovásjeles) feliratot, a berekeresztúri torony jeleit, a vadasdi lőporszarun és egy istállóajtón felfedezettet, a szolokmai faedényre, a makfalvi fakulacsra, a kibédi rovásjeles lőporszarura és körzőre stb. vésetteket. /(pbá): Rovásírásos emlékeinkről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 26./
2004. április 20.
Megjelent Ráduly János Siratóim lesznek az égi madarak. Székely népballadák. /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó Székelyudvarhely, 2004/ című, saját gyűjtését tartalmazó munkája. Eljött az "összesítő válogatások" ideje is – mondja a szerző az előszóban. – Meg kell említeni két címet: Ószékely népballadák (1998); Csángómagyar népballadák (2002). Mindkettő Faragó József gondozásában jelent meg. A két könyv Székelyföld, illetve a csángók balladaköltészetének teljességéről nyújt átfogó képet. Ráduly János balladakönyve is szövegközpontú, mint a két Faragó-kiadvány, célja hírt adni a Kis-Küküllő felső folyása vidékének balladavilágáról. Ráduly János 1962 óta Kibéden él. Eddig megjelent huszonhét önálló kötetéből tizenhét kibédi népköltészeti anyagot tartalmaz. Legújabb kötete elsősorban a magyar balladakincs legrégebbi rétegének, az úgynevezett klasszikus balladáknak a népszerűsítését szolgálja. /b. d.: Siratóim lesznek az égi madarak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./
2004. július 10.
Ráduly János nyugdíjas, 43 évig tanított. Fiatal gyermekként kezdte a népballadák gyűjtését. 1962-ben Kibédre helyezték, megismerte a falu még élő gazdag szokásvilágát és néphagyományát. A faluban 17 évig tanított Ősz János (1863- 1941), aki több kötetben is népszerűsítette Kibéd népmesekincsét. Az ő tanítványa volt Seprődi János (1874-1923), aki feltérképezte a helység legfontosabb népdaltípusait. Hagyatéka születésének századik évfordulóján látott napvilágot, Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel (Bukarest, 1974). Kezdetben Ráduly János mellé állt Faragó József a népballada-kutatásban, Nagy Olga pedig a mesekincs újszerű feldolgozására hívta föl a figyelmét. Mindketten később vállalták népköltészeti anyagainak gondozását. Ráduly harminc könyvéből tizenkilenc népköltészeti gyűjtemény (mesék, balladák, találós kérdések, szolgavallomások), két könyv pedig népköltészeti tanulmányait tartalmazza. Ráduly János már gyermekként fölfigyelt a székely (magyar) rovásírás különös világára. 1990 után megsokszorozódott az erdélyi rovásemlékek száma: azelőtt mindössze tizennégy feliratos (epigráfiai) rovásfelirat volt ismert, mára a mennyiségük meghaladta a negyvenet. Ráduly Jánosnak mindemellett hat verseskönyve jelent meg, ezek egyike műfordítás. /Bölöni Domokos: Lestetők magasán. Beszélgetés Ráduly Jánossal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./
2004. augusztus 28.
Ráduly János (folklorista, rovásíráskutató, költő) Titkok a rovásírásban (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2004.) c. kötete több mint negyvenéves kitartó munka eredményeként tárja fel az olvasók előtt azokat az emlékeket, melyek egy részének olvasata végképpen napjainkban sem tisztázott. /Szente B. Levente: A rovásírás titokzatos világa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./
2004. augusztus 30.
Augusztus 28-án ünnepelt Kibéd népe: Seprődiné Felméri Katalin emlékére kopjafát emeltek az emlékező falubeliek, Seprődi János emlékét szoborral tisztelték meg. Ráduly János író, néprajzkutató Seprődi János emlékére szerzett költeményét szavalta el. Borbély Emma főszervező, a kibédi Seprődi János Egyesület elnöke méltatta Seprődi életművét. Orosz Pál, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség Erdélyi Tagozatának elnöke a zenekutató életét és életművét ismertette, majd Seprődi Kiss Attila színházi rendező, Seprődi János unokája szólt. Seprődi János mellszobra Deák Árpád szobrászművész munkája. /Nagy Botond: Seprődi-emléknap. Kopjafa- és szoboravatás Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./
2004. november 30.
Már Kibédnek is van lapja, novemberi jelzettel megjelent a Kibédi Hírmondó első száma. A négyoldalas, A 5-ös alakú kiadvány köszöntőkkel indul. "Rendhagyó vállalkozásba fogott Kibéd, ez a népes Kis-Küküllő menti település – írja Ráduly János néprajzkutató tanár -: havi lapot, újságot indít. /(bölöni): Kibédi Hírmondó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./
2005. március 1.
Megjelent Ráduly János rovásírás-tankönyve /Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/. Ráduly kisebb könyvtárra rúgó cikket, tanulmányt írt korábban a rovásírásról. /b. d.: Ráduly János rovásírás-tankönyvecskéje. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./
2005. május 21.
A népmesegyűjteménynek /Ráduly János: A tulipános láda. A kiskendi Fülöp Károly népmeséi. Kis-Küküllő menti székely népmesék, tréfák, anekdoták kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2005/ közel félszázada kellett volna megjelennie, szögezte le a szerző, Ráduly János, a kötet bevezető tanulmányában. A mesék egy részét 1958-ban jegyezte le, huszonegy esztendős korában, „adatközlője”, vagyis a mesemondó, Fülöp Károlyt mindössze tizennégy éves volt. Fülöp Károly nagyapái meséit örökítette át Ráduly János tollának segítségével az utókorra. /B.D.: Új könyv. Egy ötvenéves gyűjtemény feltámadása. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./
2005. június 30.
Közel félszáz esztendős gyűjtés került az olvasó kezébe Ráduly János A tulipános láda című könyvével. Hosszú alcíme (A kiskendi Fülöp Károly népmeséi. Kis-Küküllő menti székely népmesék, tréfák, anekdoták kiejtés szerinti lejegyzésben) egyben jelzi, hogy az 1958–61 között Erdőszentgyörgyön tanuló mesemondótól kötetnyi anyagot jegyzett le, amely azóta is kiadásra várt. /P. Buzogány Árpád: Mesék egy kiskendi tulipános ládából. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30. /
2005. október 1.
Értékes népköltészeti kiadvány látott napvilágot. Vadrózsa virága (Edelény, Sepsiszentgyörgy 2004) címmel közkinccsé vált Farkas Jenő tanárnak és tanítványainak gyűjteménye, amelynek feldolgozása közel fél évszázadig húzódott. A Sepsiszentgyörgyön élő Péter Sándor vállalta – Farkas Jenő egykori tanítványaként – a szöveggondozás, szerkesztés munkáját, ugyanakkor neve – Hadobás Pál társaságában – felelős kiadóként is szerepel. Farkas Jenő 1908-ban született Nyárádszeredában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, előbb lelkészi diplomát, majd francia-filozófia-pedagógiai képesítést is szerzett. 1948-tól Székelykeresztúron tanár. 1968-ban vonul nyugdíjba. Marosvásárhelyen hunyt el 2000-ben, 92 éves korában, végső nyughelye a székelykeresztúri temetőben van. 1957-ben és 1958-ban végezte Székelykeresztúr és vidéke népköltészetének gyűjtését, diákjaival. A könyvben kilencvennyolc mese és tréfás történet kapott helyet. Péter Sándor szerint a könyv másik erősségére, a húsvéti öntözőversek fejezete. /Ráduly János: Vadrózsa virága. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./
2005. október 11.
Október 8-án a hagyományőrző táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el. Emlékeztek Szabó György Pál tanárra, aki újból életre hívta a Gyöngykoszorú mozgalmat. Barabási Attila-Csaba feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék művelődésének zászlóvivői közé léptek. A Kenden élő Magyarosi Erzsébet tanárnő az erdőszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát, ugyanúgy a mindig alkotási lázban égő Ráduly János néprajzkutató. A kultúrházban Ferenczi Ernő ny. kántortanító festményeiből nyílt alkalmi kiállítás. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselő csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezőhavas zenekar, ott voltak Dicsőszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda, Makfalva, Gernyeszeg, Mezőmadaras, Szászváros, Hármasfalu, Parajd táncosai és énekesei. /Bölöni Domokos: Derű és reménység Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./
2006. május 9.
Ráduly János a székely (magyar) rovásírás egyik legelszántabb erdélyi kutatója. Tanárkodott, gyűjtött egy életen át – választott falujában, Kibéden. Közleményeit úgy szerkesztette kötetté, hogy az olvasó „szemrevételezhesse” a legkorábbi erdélyi emlékanyag java részét. Úgy öröklődött ránk, mondja 2004-es kötetében (Titkok a rovásírásban), akár csodálatos szépségű mesekincsünk és népballada-költészetünk. Most újabb könyvet tett az asztalra Ráduly János: A székely (magyar) rovásírásról /Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely 2006/. A kiadvány legterjedelmesebb fejezete számba veszi a teljes eddig előkerült erdélyi feliratos emlékanyagot. /B. D.: Újabb könyv. A székely (magyar) rovásírásról. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./
2006. június 17.
Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. 1958 óta gyűjti nagyjából ugyanannak a vidéknek, Kibédnek és a környező falvaknak a folklórját, azért ennél is több lehet a tarsolyában. Most olyan kiskötetekkel rukkolt elő, amelyek műfaji gazdagságuknál fogva igen érdekesek, szórakoztatóak: történeti és hiedelemmondákat, népi tréfákat, igaz történeteket, névmagyarázókat, anekdotákat, falucsúfolókat, néhány tündér- és novellamesét tartalmaznak. Hármasfalu, Nagykend, Bözödújfalu, Székelyvécke, Havad, Havadtő, Egrestő, Rava, Szováta a „források”, de az anyag zöme Kibédről származik. A három kötet: Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? Székely népi tréfák, mondák, anekdoták, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; Hová, hová, Laji bátyám? Kis-Küküllő menti székely népmesék, mondák, tréfák kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; A fák királyválasztása. Népi tréfák, mondák, anekdoták. Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006. /B.D. Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./
2006. szeptember 2.
A neves kibédi folklorista, rovásírás-kutató, költő és műfordító Ráduly Jánosnak idén négy könyve is napvilágot látott. Egyik rovásírással foglalkozik, három a Kis- Küküllő menti székely népmeséket, mondákat, tréfákat, anekdotákat tárja az érdeklődők elé a maguk sajátos ízében: A fák királyválasztása (Hoppá Könyvkiadó, Marosvásárhely 2006), Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006.), Hová, hová, Laji bátyám? (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2006), Tanuljunk könnyen rovásírni (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2006). /Szente B. Levente: A kibédi tündérkönyvek margójára. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2006. november 18.
Újabb két kötettel (a szerkesztő szerint füzettel) gyarapodott a Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése című könyvsorozat. A nagy erdélyi nyelvtudós életcélja volt Erdély teljes történeti helynévtárának összeállítása és közzététele. Harmincöt kartondoboz volt tele sokféle tárgyú és jellegű följegyzéssel, amikor 1987-ben Szabó T. Attila elhunyt. Az anyagot a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára vásárolta meg, a kiadást pedig pályázatokon nyert pénzösszegek biztosították. Jó ötlet volt az anyag megyénkénti elrendezése, az adatoknak pedig időrendbe való besorolása. Eddig a következő kötetek láttak napvilágot: Alsó-Fehér megye, Háromszék, Szilágy megye, Kis-Küküllő és Nagy-Küküllő megye, Torda-Aranyos megye, Udvarhelyszék. A mostani kiadvány címe: Maros–Torda megye. Szabó T. Attila kéziratos gyűjtéséből közzéteszi Hajdú Mihály és Sófalvi Krisztina. A megjelenés éveként 2005 szerepel, de a Hajdú írta előszó 2006. január 12-én keletkezett. A lejegyzés, javítás, ellenőrzés, korrektúra munkáját Sófalvi Krisztina végezte, akinek román nyelvtudása segített. Sófalvi Krisztina erdélyi származású, eddig, huszonévekben számolható élete a Hargita megyei Felsősófalvához kötődik. Már több nyelvészeti vonatkozású közleménye látott napvilágot. A régi helynevek ismerete nélkül roppant nehéz volna a nyelv-, település-, egyház- és iskolatörténet „művelése”, de a helynévanyag sok esetben az egykori joggyakorlatra, szokásvilágra is utal. Maros-Torda megye helynévanyaga egyike a leggazdagabb helynévtárral rendelkező településeknek. /Ráduly János: Történeti helyneveink. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./
2006. december 12.
December 9-én a szovátai Teleki Oktatási Központban második alkalommal szervezték meg a mesetábort, amelyen 55 óvónő vett részt. A mesegyűjtésről-mondásról Ráduly János kibédi gyűjtő tartott előadást. /-vagy-: Mesetábor Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
2006. december 12.
December 9-én a szovátai Teleki Oktatási Központban második alkalommal szervezték meg a mesetábort, amelyen 55 óvónő vett részt. A mesegyűjtésről- mondásról Ráduly János kibédi gyűjtő tartott előadást. /Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
2007. január 13.
Egy tanulmány keletkezéstörténete, egy tanító élete, cikkek, emlékezések, recenziók adják Ráduly János legújabb, sorrendben a negyvenedik kötetének /Néphagyomány az idő sodrában. Tanulmányok, közlések. Kreatív Könyvkiadó Marosvásárhely, 2006/ anyagát. A kis könyv „középpontja”, mint egyébként a néprajzos gyűjtő egész életének is, a Kis-Küküllő-parti székely falu: Kibéd. Róla és népéről szólnak a szövegek, akkor is, ha a folklóröntudatról, a folklórszociológiáról, Seprődi Jánosról beszél, ha együttműködéséről szól néhai Faragó József kolozsvári kutatóval. Kibéden Ráduly még mindig talál újabb és újabb feltárni való folklóranyagot. /Bölöni Domokos: Új könyv. Néprajzgyűjtő az idő sodrában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./
2007. május 19.
Ráduly János új, sorrendben a 41. könyve, Az isztambuli székely (magyar) rovásemlék /Erdélyi Gondolat Kiadó/ írásai elsőként a napisajtóban (Népújság, Romániai Magyar Szó) jelentek meg, hat közlés először lát nyilvánosságot. Az isztambuli rovásemlék 1515-ből való, rótta Kedei Székel Tamás. Ráduly János a rovásírással 1992-ben foglalkozott először, de még most, hetvenévesen is izgatja a szöveg. /(bölöni): Ráduly János újabb könyve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./
2007. június 9.
Új kötettel gyarapodott Szováta. Molnos Ferenc A megbékélés csendje című könyvét Ráduly János író mutatta be a szovátai olvasóközönségnek. /Molnos Ferenc új könyve. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./
2007. július 7.
Első könyves, induló írót avatnak, hangzott el Molnos Ferenc A megbékélés csendje (Gyergyószentmiklós, 2007) című kötete bemutatóján. A szerző majdhogynem túl van már az emberi élet felén, most prózaírói erényeinek felmutatására vállalkozott. /Ráduly János: Molnos Ferenc írói-lírai világa. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2007. augusztus 11.
Góbévicceket, tréfás népmeséket, vidám történeteket gyűjtött össze két új könyvében a Székelyudvarhelyen működő Erdélyi Gondolat Kiadó: a szovátai Gub Jenő, valamint a különböző kiadóknál immár több kötettel is szereplő Kolozsi Gergely István és a kiváló költő, rovásírás-szakértő, néprajzkutató Ráduly János gyűjtéséből. A két kiadvány Gub Jenő, Kolozsi Gergely István, Ráduly János: A furfangos székely góbéságai. Erdélyi népi elbeszélések, viccek, anekdoták, népmesék, tréfák, igaz és vidám történetek /2007/, Kolozsi Gergely István: Mikor legvígabb a székely? /2007/. /Gábor Dénes: Góbéságok gyűjteménye. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./
2007. október 25.
Ráduly János, kibédi rovásírás- és népköltészet-kutató negyvenegy megjelent könyvét állítják ki Erdőszentgyörgyön, az információs és dokumentációs központban abból az alkalomból, hogy a szerző október 27-én tölti 70. életévét. A egy héten át meg lehet tekinteni. /Kiállítás Ráduly János könyveiből. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./
2008. március 6.
A Bölöni Domokos által vezetett Súrlott Grádics irodalmi kör tagjai március 4-én Erdőszentgyörgyre látogattak. Nagy Pál magyar írók úti élményeit kötetbe gyűjtő, Megyünk és örülünk Erdélynek című antológiájából olvasott fel egy részletet, majd Csifó János és Nagy Miklós Kund 1985 előtti rádióriporteri, vidám történetekkel szórakoztatta a közönséget. Székely-Benczédi Endre Bölöni Domokos Széles utcán jár a bánat című legújabb kötete ürügyén született költeményét olvasta fel. Sebestyén Péter Kihívás és szolgálat című kötetéről beszélt. Ráduly János felidézte erdőszentgyörgyi hét évét. /Nagy Székely Ildikó: Erdőszentgyörgyi felhősúroló. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./
2008. augusztus 13.
Korond első írásos említésének 675. évfordulója alkalmából képzőművészeti tárlat nyílt a művelődési házban, Benczédi Sándor, Páll Lajos, Józsa Judit, Kedei Zoltán, Láng Eszter, Tóth Ferenc, Venczel Árpád és Vinczeffy László munkáiból. A képzőművészeti galéria első kiállítója a 70 éves Páll Lajos volt, aztán Tóth Ferenc mutatkozott be festményeivel, majd a gyermeknap alkalmából Forró Ágnes, Kuti Botond és Molnos Zoltán mese- és mondaillusztrációival. A tizennyolcadik évét betöltő korondi Hazanéző folyóirat idei második számában tizenöt szerzőt mutat be azok közül, akik alkotásaikkal, kutatómunkájukkal, közéleti tevékenységükkel öregbítették a nagy fazekasfalu hírét-nevét. Az ünnepségen Ambrus Lajos főszerkesztő, a Firtos Művelődési Egylet elnöke köszöntötte az alkotókat és a népes közönséget, vallomásos emlékezést hallhattak Tófalvi Zoltántól, dr. Bíró Á. Zoltántól, dr. Láng Esztertől, Kedei Zoltántól, Majla Sándortól, Ráduly Jánostól, Simó Mártontól, Czegő Zoltántól. A Hazanéző ünnepi számának szerzői: Bölöni Domokos, Kercsó Attila, Ambrus Lajos, Molnos Lajos, dr. Bíró Á. Zoltán, Gergely Tamás (interjúja Bölöni Domokossal), Czegő Zoltán, Józsa Judit, dr. Koncz Gábor (Józsa Juditról), Kedei Zoltán, dr. Láng Eszter, Majla Sándor, Debreczeni József (Páll Lajosról), Ráduly János, Simó Márton, Tófalvi Zoltán, Gáspár Sándor (Tóth Ferencről), Jakobovits Miklós (Vinczeffy Lászlóról). Az egykor Korondon tanárkodó Czegő Zoltán keserű számvetésében írta, a legképtelenebb utat választotta 1988-ban: beállt magyarnak Magyarországon. „A magyar irodalom történetében soha ilyen szolgalelkű írótársadalom nem ügyködött, mint az elmúlt ötven évben” – vallja Czegő. /Damján B. Sándor: Tárlat és lapbemutató Korondon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./
2008. szeptember 4.
Erdély földje kincsesbánya – a rovásírás-kutatás szempontjából is. Titkok a rovásírásban című könyvében (2004) Ráduly János szerző 27 erdélyi feliratos (epigráfiai) emléket mutatott be, és írt a berekeresztúri vegyes rovásjegyű feliratokról is. Ráduly János újabb könyve /Beszélő rovásemlék. Adalékok rovásírásunk ismeretéhez. Hoppá Kiadó, Marosvásárhely, 2008/ a lapokban (Romániai Magyar Szó, Hargita Népe, Hazanéző, Kulturális Figyelő, Népújság) megjelent közléseket gyűjti egybe, benne újabb 23 epigráfiai és 4 kéziratos rovásemléket elemez a szerző. (A korábbi, 2006-os Ráduly-kötet – A székely(magyar) rovásírásról – 43 erdélyi feliratos rovásemlék meglétéről adott hírt. A szerző szerint a rovásbetűkkel írt korai szavak, mondatok, szövegek és szövegtöredékek nyelvemlék-jelentőségűek. /B. D. : Beszélő rovásemlékek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./
2008. szeptember 30.
Közgyűlés előzte meg a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság első előadását. Fülöp Géza, a társaság titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Csíky Boldizsár elnökkel, illetve az ott lévő tagokkal egyetemben körvonalazták a KZST idei évadi rendezvénysorozatának tervezetét. Fülöp Géza titkár felvetette a társaság újkori fennállásának 20. évfordulójára egy ünnepi kiadvány ötletét, majd Csíky Boldizsár elnök javasolta egy újabb Lyukasóra, ezúttal képzőművészeti ki mit tud? megszervezését. Felmerült a Recski Szövetség elnökének meghívása, aki előadást tartana az egykori hortobágyi haláltáborokról – 78 volt belőlük. Ennek kapcsán került szóba a földvári koncentrációs tábor, amelyről Boross Ernő írt könyvet. A javaslatok között volt a rovásírásról szóló est, Ráduly János vagy Friedrich Klára előadásában. A régi, meg nem valósított tervekből is felolvastak a résztvevők: az erdélyi kastélyok, a Mezőség, a szórvány, a régi templomok. /n. b. : Évadkezdő ötletbörze a KZST-nél. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./
2008. október 25.
Az 1500-as évek végén keletkezett a História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról. Első kiadása ismeretlen, lőcsei 17. századi kiadásának csak csekély töredéke maradt meg. Dallamát és kis szövegtöredékét Kodály Zoltán találta meg 1914-ben Bukovinában, Istensegíts faluban. Dózsa Dániel újra „megformálta”, ez Kőváry László: Száz történelmi rege (Kolozsvár, 1857) című gyűjteményébe épült be. Dózsa Dániel /Makfalva, 1821. jan. 30. – Búzásbesenyő, 1889. szept. 25./ hőskölteményt is írt, több regényt publikált. Különböző kolozsvári lapok munkatársa volt. Dózsa Dániel szövege most ismét közkinccsé vált: Tündér Ilona. Széphistória. Dózsa Dániel átdolgozása, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008, a kiadást gondozta Beke Sándor. /Ráduly János: Dózsa Dániel Árgirusa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./
2008. október 31.
A Kemény Zsigmond Társaság összejövetelén, október 29-én a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében Ráduly János tanár, néprajzkutató tartott előadást A székely (magyar) rovásírás emlékanyaga címmel. Ugyanabban az órában a nagyteremben az úgyszintén „kibédi” Madaras Gábor emlékére szervezett dalest műsorának tapsolt a nézősereg. A mindkét rendezvény iránt érdeklődő fájó szívvel választotta vagy egyiket, vagy a másikat. A rovásírás irodalma gazdag. Ráduly János egymaga kisebb könyvtárra rúgó cikket, tanulmányt írt 1990 óta. Kötetei nagyon kis példányszámban jelennek meg, a kereskedelmi forgalomban gyakorlatilag elérhetetlenek. Neve mégis „forog”, szakmai körökben és a világhálón egyaránt. Ha beütjük, cirka 1600 „találatot” jelez a masina. Ráduly kitért arra is, hogy a szakirodalomban volt olyan vélekedés, amely szerint a rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az előítélet már a múlté. A szerző hosszan sorolta az egykori Marosszéken jórészt őáltala föllelt és leírt rovásemlékeket, azok feliratait. Ráduly is azt vallja, hogy a rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű, „összmagyar” volt, amint azt a nagy turkológus, Németh Gyula jelezte: szerinte ugyanis a „székely írás” általános magyar „termék”, tehát más honfoglaló törzsek is ismerhették. Ráduly, „a kibédi remete” nem néz tévét, nincs telefonja, őt a világméretű energiaválság nem fogja sokkolni, mert a tudatos nemzetgyarapító szellemi munkát emelte életcéllá. /Bölöni Domokos: Kibéd üti Kibédet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./
2008. november 1.
Megjelent egy könyv a kazárok történetéről, magyar szerző ezt még nem dolgozta fel, ezért jelentős Petrik István: Rejtélyek országa. A kazár királyság és a kazár-magyar kapcsolatok rövid története /Budapest, 2008/ című könyve. A szerző tagja volt a szovjet-magyar régészeti expedíciónak. A Majackoje nevű kazár kori kővár titkait (is) búvárolták, ahol "a leghosszabb rovásfeliratok" kerültek elő. A könyv szerzője Erdélyi István, írói nevén Petrik István. /Ráduly János: Könyv Kazáriáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./
